Zene, Liszt, Vers

Ponori Thewrewk Emil mindennapjai

A pozsonyi születésű Ponori Thewrewk Emil (1838–1917) elsők között helyezte Magyarországon tudományos módszertani alapokra a klasszika‑filológiát. Szülővárosában töltött gyermekéveit követően a pesti piaristáknál folytatta tanulmányait, majd Grazban, Bécsben, Berlinben és Lipcsében képezte magát tovább. Hazatérve a magyar fővárosba, német minta alapján megalapította a Budapesti Philológiai Társaságot, illetve társszerkesztője volt az Egyetemes Philologiai Közlönynek.¹

Habár kiterjedt külföldi kapcsolati hálója volt, tanári tevékenysége és tudományos munkássága Budapesthez kötötte. Ifjúkorát leszámítva, a budai várnegyedben lakott.

A fővárosról kultúrtörténeti sajtócikkeket is írt.² Mégsem az urbanisztika állt lelkesedésének igazi hátterében.

Semmiféle várost nem kedveltem még annyira mint Pestet; ámde ne hidd, hogy tájéka vagy épületei hanem egynémely lakói miatt. Miután prózai költeményeket már más helyt irtam, itt látom érzelmeimnek kikeltét, mely megmelegíté szívemet s megindítá dalainak folyamát. Ennek partján Józsa áll, s ezért ne csodálja senki, hogy minden alálejtő hab az ő képét tükrözi vissza.³

Míg magánéletének biztos „kikötője” első felesége, Matlekovits Josephine, becézett Józsa kisasszony (1841–1864) volt, zenei vonatkozású munkásságának „partján” Liszt Ferenc (1811–1886) személye és életműve állt. Sőt, Ponori Thewrewk Emil A magyar zene rhythmusa című akadémiai székfoglalóját 1873-ban, Pest-Buda-Óbuda hivatalos egyesítésének, illetve Liszt Ferenc 50 éves művészi jubileumának évében olvasta fel. Hasonló alkalom keretezte Ponori Thewrewk 13 éves gimnáziumi (1861–1874) és 37 éves egyetemi tanári (1874–1911), azaz félszázados oktatói tevékenységének megünneplését is. Ez ugyanis egybeesett az 1911-es Liszt‑centenáriummal.

A legújabb kutatás rámutatott, hogy a klasszika-filológus Ponori Thewrewk Emil énekelt Liszt Ferenc vezénylete alatt, levelezett, és többször találkozott is vele.⁴ Habár az eredeti terv szerint Ponori Thewrewk magyar nyelvórákat tartott volna a zeneszerzőnek, ez meghiúsult, ugyanis nem tudtak megfelelő időpontot egyeztetni. Ám, Ponori Thewrewk haláláig csodálta Liszt Ferencet. E rajongást leghívebben lírai énje fejezte ki.

E sorokat az 1856. augusztus 15-én, a Belvárosi Főplébánia-templom miséjén meglátott zeneszerző személye és annak Ponori Thewrewkre vetett tekintete ihlette. Sosem jelent meg nyomtatásban, csupán Ponori Thewrewk fiatalkori naplója őrzi azt. Ellenben a felkérésre, Liszt Ferenc 1873-as jubileumára készült epigrammáját számos sajtóorgánum is közölte.⁵ Sőt, a négysorost id. Ábrányi Kornél még a Nemzeti Színház karzatáról is leszóratta a Liszt tiszteletére rendezett előadás, Szigligeti Ede Csikósa közben (1873. november 10.).⁶

Ponori Thewrewk Emil saját bevallása szerint a vers törvényét keresve került a zene országába.⁷ Klasszika-filológusként, szakmájából adódóan, elsősorban a zene–nyelv kapcsolatát vizsgáló és a ritmikát boncoló kutatások felől érdeklődött. Ezzel kapcsolatban külön jegyzetfüzetet is tartott.

E kutatások hipotézise, az ókori görög elméleteket követve az, hogy a beszéd ritmusa megfeleltethető a zene ritmusával. Ennek nyomán Ponori Thewrewk cáfolta Liszt Ferencnek a korszakban polémiákat kiváltó elméletét a magyar zene cigány eredetét illetően.⁸ Mivel a cigány nyelvben a hangsúly a szó végén van, ellentétben a magyarral, ahol az az első szótagra esik, a kettő közötti bármiféle analógia vagy megfeleltetés helytelen, tehát zenéjük sem mutathat közös vonásokat. E tételt Ponori Thewrewk többek között A hang mint műanyag (1866) című értekezésében, és A magyar zene rhythmusa (1873) című akadémiai székfoglalójában is kifejtette.

Liszt Ferenc ismerte A magyar zene rhythmusa értekezés tartalmát és levélben köszönte meg a német nyelvű kiadás dedikációját.

Nem tudható, valóban megjelent-e egy német kiadás? Liszt könyvtárában is csak a magyar nyelvű, második, javított kiadás (1881) egy példánya maradt fenn, melyet Ponori Thewrewk a Magyar Zeneművelők Társaságának ajánlott.⁹ „A magyar zene rhythmusa (2. kiad.) 500 és 50 pld. nyomdai költsége 95 f. 32 kr. volt.”¹⁰

Liszttel ellentétben, Ponori Thewrewk Emil a cigány nyelvben is elmerült. 1886-ban, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából József főherceg (Joseph Karl Ludwig 1833–1905) Czigány nyelvtanának kéziratát Budenz Józseffel (1836–1892) együtt bírálta el.¹¹

Ponori Thewrewk az ő precizitásával és széleskörű érdeklődésével a könyvhöz egy terjedelmes, csaknem annak a felét kitevő Irodalmi kalauzt is csatolt. Ebben a roma kultúrtörténeti kutatás részletes bibliográfiáját közölte, és listázta az azt ábrázoló és/vagy feldolgozó irodalmi, képzőművészeti és zenei alkotásokat. Ez utóbbi célból, és „hosszú keresés helyett”,¹² a kor két neves zeneírójához fordult: a Wagner-rajongó id. Ábrányi Kornélhoz, illetve a Wagner-ellenes Eduard Hanslickhoz.

Id. Ábrányi Kornélban, „a jeles szakférfiuban”, aki kapcsán “abban voltam, hogy ő mint zenetanár és író többet tud a Liszt munkájára [“cigánykönvy”] vonatkozó irodalomról, mint én. Nagyot csalódtam.”¹³ Ellenben, Hanslick cigány tárgyú operalistájától le volt nyűgözve.

Végül 1888-ban a könyv magyar kiadásakor a következő lista került nyomtatásra:¹⁴

Nem ez volt az első alkalom, hogy Ponori Thewrewk Emil a bécsi zenekritikus és esztéta, Hanslick segítségét kérte. Levelezésük eredménye az Anakreon-operák listája, melyet Ponori Thewrewk az Akadémia Görög és latin remekírók sorozatában megjelent Anakreon kötetében (1885) közölt.

Míg Ponori Thewrewk elsősorban görögből fordított, első felesége, Matlekovits Josephine, becézett Józsa kisasszony (1841–1864) magyarra ültette át Johann Wolfgang von Goethe: Az ifjú Werther szenvedéseit.¹⁵ E meghatározó szentimentalista énregény mintájára és udvarlója, Ponori Thewrewk Emil tanácsára kezdett el naplót vezetni Józsa kisasszony. A bejegyzések nyelve német, egészen a Filharmóniai Társaság 1861. január 6-án, a Nemzeti Múzeumban Erkel Ferenc vezényletével tartott 2. bérleti hangversenyéig. Ennek műsora:

1. Robert Schumann: I. szimfónia, B-dúr, op. 38
2. Erkel Ferenc: Bánk bán - Finálé (ének: Hollósy Kornélia, Kőszeghy Károly)
3. Ludwig van Beethoven: Hegedűverseny, D-dúr, op. 61 – I. tétel (hegedű: Reményi Ede)
4. Mosonyi Mihály: Ünnepi zene¹⁶

Az est után és annak apropóján jelent meg Józsa kisasszony első magyar nyelvű naplóbejegyzése.

Egy másik, feltehetően utólag beragasztott magyar nyelvű naplóbejegyzés, Emil kézírásával örökíti meg első találkozásukat a Nemzeti Múzeum képtárában.

Ponori Thewrewk Emil múzsáját verseiben is megörökítette, és végül 1862-ben vette feleségül. Rövid házasságukból egyetlen gyermek született, az újságíró Thewrewk István (1863–1931).

Szerelmem

Szép az élet hogyha erős kebel
Széjjel küldi annak bajait;
Szép ha szilárd előtörekvéssel
Döntve döntjük számos gátjait.

Férfiasan átkarolva téged
Tartlak, Józsa, mint szent birtokom;
Semmi átok nem szakít el tőled,
Semmi áldás nem lesz csábítóm.

Érted élek, míg e földön élek –
Tőled csak a halál választ el;
Sőt a halál karjától sem félek:
Halhatatlan vagyok lelkemmel.

És a testek közös vonzódása
Mi más mint egy örök szeretet?
Sírunkban is lelkem lángolása
Hamvaidhoz vegyít engemet.

Buda 1862. tavaszutó 2.¹⁷

Ponori Thewrewk Emil több versét is megzenésítették, például Az árva lány panasza, Eső csap a fák lombjára, és Esti sóhaj címűeket a Liszttel is kapcsolatban álló Gobbi Henrik (1841–1920).¹⁸ De maga Ponori Thewrewk is komponált zenét költeményeihez. Az Ablakomon címűt egykori tanítványának, későbbi második feleségének, Mészáros Perchich Katalinnak (1841–1905) dedikálta. Esküvőjük ügyében Kammermayer polgármesterrel, Scholtz lelkésszel és Bogisich Mihály préposttal is beszéltek. Végül 1885. január 10-én délután fogadtak örök hűséget egymásnak a Budavári evangélikus templomban. Habár Bogisich sajnálta, hogy nem eskethette őket össze, annál szívélyesebben gratulált az ifjú párnak.¹⁹

E népies műdal feltehetően az 1860-as évek második felében keletkezett és jelent meg nyomtatásban. Egy példányt levélben köszönt meg a Budai Dalárda, melynek ezidőtájt Ponori Thewrewk is tagja volt. Sőt, tőle származik a Budai Dalárda hivatalos jeligéje. Ezt Knahl Antal, a dalárda karnagya, illetve a Budai Zene- és Énekakadémia későbbi igazgatója (1868–1875) zenésítette meg.

E párütemes jelige a Zenészeti Lapokban (6. évfolyam, 2. szám, 1865. október 12.) is közlésre került. Ezen első hazai magyar nyelvű zenei szakfolyóirat (1860–1876) egyben a dalármozgalom sajtóorgánumaként is működött, ugyanis főszerkesztője id. Ábrányi Kornél, az Országos Dalárszövetség titkára, későbbi elnöke volt. Ábrányi zeneszerzőként jelentősen bővítette a dalrepertoárt, de számos magyar ábrándot is komponált, zenetörténészként pedig többek között megírta a dalárdák történetét.²⁰ Sőt, legalább két kötetét pártolásra is elküldte a „magyar szellemvilág és müvészet kimagasló vezérfiá”-nak²¹, Ponori Thewrewk Emilnek. Az egyik, a „sokérdemü irodalmi, müvészeti s történelmi munka” feltehetően az 1899-es Képek a múlt és jelenből című memoár.

A másik kötet Ábrányinak az 1900-as „a párisi világkiállításra szánt közérdekü munkája”, A magyar zene a 19-ik században.

Ponori Thewrewk Emil íme munkássága révén szaktekintélynek számított. Nemcsak kapcsolatban állt a korabeli zeneélet neves képviselőivel, hanem ezek tiszteletének is örvendett. Sok kortársához hasonlóan, számára sem a zene volt hivatása és megélhetési forrása. Ő maga elsősorban tudósként, klasszika-filológusként és csak zenekedvelőként, illetve költőként közelítette meg értekezései tárgyát. Kutatásai és pár népies műdala által nemcsak az elméletben, de a gyakorlatban is sikeresen ötvözte „hobbijait”, a zene és szöveg, beszéd és dallam ritmusát. Személye jól példázza, hogy ahogy mindenkor, így a 19. század második felében is egyaránt elmélkedtek a zenéről dilettánsok és szakmabeliek, a kultúra és tudomány minden területéről.

Kurátor: Grosz Sára Aksza